Kyung

Szemeim megteltek könnyel. Nem hiszem el, hogy tényleg csak ennyire kellettem. Kicsordult egy könnycsepp.
-CSAK VICCELTEM. Szerinted miért csókoltalak meg az előbb? Én nem olyan vagyok… - és hisztérikusan elkezdett rajtam nevetni.
-Nem vicces te köcsög faszfej! – elkezdtem nevetve bőgni és törölgettem az arcom. Menni akartam a mosdóba megmosni az arcom, de Jiho hátulról átkarolt és a fülemhez hajolt.
-Én így mutatom ki a szeretetem. – és megint megpuszilta az arcom. Imádom őt, bármennyire is mondtam rá olyan nevezőket amiket nem kéne.

Taeil

Nem szeretem ha a fiúk ilyenekről beszélnek evés közben. Lehet én vagyok a legidősebb, de ez akkor is sok. P.O-val kivonultunk a nappaliba, mert ő az egyetlen normális mind közül. Ezt nem arra értem, hogy a többieket nem szeretem, csak ő normálisabb ilyen értelemben. Ráadásul szereti a halaim…
-Hyung… - zavarta meg elmélkedésem.
-Hm?
-Tudod… nekem te olyan jó barátom vagy. Csak szeretném… ha tudnád… hogy köszönök mindent amit valaha tettél értem. – fogalmam sincs miért most mondta ezt nekem. És azt sem tudom mit köszönget nekem. Tudja, hogy bármiben szívesen segítek. – Csak azért mondtam most… mert tudod… holnap után ki kell innen költözni. – most már értem. Teljesen elfelejtettem.
-Utána ugyanúgy fogunk találkozni! Ez nem a vég. Egyébként ezt nem kell köszönni – és megöleltem. Ez több volt, mint egy baráti ölelés.

B-bomb

Jaehyo is elbaktatott valahova. Rám maradt a mosogatás.

Miután végeztem körülnéztem a házban. Kim Yukwon hol vagy? Bementem a szobánkba.
-Ukwon, itt vagy? – kiáltottam.
-Nem. – teljesen komoly hangja volt. Mi baja lehet? Végül megpillantottam őt, ahogyan felül az ágyon. Kidolgozott felsőtestét nem takarta semmi. Direkt csinálja? – Hogy nem vettél észre?
-Olyan hirtelen jöttem. Bocsánat! – remélem azért érezte az iróniát. Csak legyintett egyet és visszafeküdt. Nem tudom magam továbbra is visszatartani. Elindultam felé. Még egyszer végig gondoltam mit akarok és biztosan akarom-e. Akarom! Erre várok mióta… Kwonnie is felfigyelt arra, hogy lassan lépkedek oda hozzá és újra felült.
-Tudom mit akarsz. – és egy csábos félmosolyra húzta a száját. Rátérdeltem az ágy szélére, megfogtam Ukwon nyakát. Elkezdtem magamhoz húzni, de megálltam, mikor már csak pár centi választott el minket.
-Biztosan akarod? – kérdeztem.
-Egy kérésem van… Jaehyo hagy szálljon be! – és belépett az ajtón Jaehyo. Sokkolt ez a kijelentése, de hát én is aztmondtam ’ engem nem zavarna ha a jövőben hárman alkotnánk ’egy párt’’.

Kyung

-Ugye nem állítottad le a kamerát? – kérdeztem Jihot.
-Nem. Kellett volna? – ijedten nézett  rám.
-Nem, hát azért mondtam oda az ’ugye’ szót. – mosolyogtam.
-Akkor jó. – ő is mosolygott, majd fel kelt mellőlem. Elővett egy lapot és egy ceruzát és írni kezdett.
-Zico… kérdezhetek valamit?
-Gyorsan, mert most éppen készül valami.
-Mi… most akkor együtt vagyunk? – féltem a választól. És ha csak játszadozik?

Jaehyo

Ez mind ZiKyung pillanatokban történik ^^

-Ezek így együtt, ketten miket csinálhatnak? – nézett huncutul B-bomb.
-Na, te perverz! – szólta le Ukwon. Ha most Kyung itt lenne, biztos idege lenne, hogy milyen csúnyán beszélünk.
-Éppen enni próbálunk. Nem zavar titeket? – Taeil sosem szerette az ilyen jellegű beszélgetéseket és ez most sem volt másképp. Majdnem mondtam neki, hogy ’nem, nem zavar’ de hát nem szeretnék még inkább köcsögösködni vele.
-Ha nem akarod hallgatni a továbbiakat, akkor menj át más helységbe és hallgass zenét vagy hasonló. – nevetett Minhyuk. Ránézett P.O-ra és kiviharzottak a nappaliba.
-Mostmár nyugodtan beszélgethetünk a mocskos dolgokról! – mindenki elkezdett visítani Ukwon gyönyörű, reklámos mondata miatt. – Na nem igaz. Nem akarok ilyenekről beszélni.Már nem eszem meg ezt az ételnek nem nevezhető valamit, csak megyek lezuhanyzok és alszok.  – és kiment. B-bomb-bal értetlenül egymásra néztünk.
-Ez… mi… volt?
-Tőle bármi kitelik, hagyd rá. – mosolyogtam és megdörzsöltem a szemem.
-És mi van ha készül valamire? – újra rápillantottam amint kimondta ezeket a szavakat. Csak megráztam a fejem. Nem válaszoltam. Ha készül valamire akkor legalább az a kettőnk kapcsolatával kapcsolatos legyen. Minhyuknak ezt nem akartam már mondani. Még megsértődik rám, de legfőképpen Ukwonra.

B-bomb

Kwonnienak ma este nem lesz kegyelem. Sőt mivel az emlékezetem sosem csal, holnapután tárgyalásunk lesz, és ki kell innen költöznünk. Még ma este meg kell tegyem a kötelező lépéseket, vagy lehet, hogy soha többet nem lesz ilyen alkalom. Ha csak Jaehyo meg nem zavar minket. Ismerem őt régóta, tudom, hogy ilyenkor tud ideges is lenni. Engem  nem zavarna ha a jövőben hárman alkotnánk ’egy párt’, de…

Kyung 

Nem válaszol. WOO JIHO VÁLASZOLJ MOST AZONNAL VAGY ÖSSZETÖRIK A LELKEM.
-Tudod… ez ma, szép és jó… de a jövőben működne ez köztünk?

Kyung

Nagyon zavarba jöttem, de gyorsan folytattam a vigyorgást, majd odasúgtam Ziconak, hogy ezt még otthon megbeszéljük.

Zico

Nemtudtam, hogy jó ötlet lesz-e, de ezért csak nem utál meg. Sőt, mivel azt is mondta, hogy  ’majd otthon megbeszéljük’ akkor tuti valami jó dolgot akar nekem mondani.

Végeztünk a színpadon, kimentünk, beültünk a kocsiba mind a hárman.
-Nincs szükségünk semmi kajára vagy hasonlóra ugye? – fordult hátra Taeil.
-Nekem nincs. – szólt Kyung, aztán én is mondtam neki, hogy nekem sem kell semmi.

Kyung

Zico… nemtudom mit kezdjek veled. Mert én nem vagyok buzi… Nem… NEM. De amikor Zicoval vagyok, akkor más vagyok. Lehet, hogy mégis? Azthiszem… igen. Én szeretem őt.

-Na hogy ment? – jött oda hozzám P.O. Ilyenkor olyan aranyosan mosolyog, hogy megtudnám zabálni.
-Nagyon jók voltunk. Park Kyungnak minden simán megy. – erre a mondatra már hallottam, hogy Jiho is felnevet. A ma estém remélem jó lesz ezek után.
-Nem eszünk valamit? – kérdeztem a fiúkat. Mondjuk én mindenképpen eszek. Körübelül mióta elindultunk itthonról azóta csak a kaján jár az eszem. Meg Zicon.
-Én kurvára enni akarok valami. – röhögött Jaehyo. Engem kicsit zavar, hogy ennyit káromkodik. Csúnya dolog az ilyen.
Mi ketten ki is mentünk a konyhába és beraktuk a mikróba a fagyasztott pizzát.
-És mi lesz a kaja? – jött oda Minhyuk.
-Pizza. – válaszoltam.
-Ti a pizzát mikróban melegítitek? – nagyon meglepődött, de mi is. Nem néztünk rá a dobozra, csak beraktuk a mikróban, gondolva ’úgyis jó lesz’. Hát… tévedtünk. Így elvileg nem szabadna, de nem írják, hogy bármi baja is lehetne tőle az embernek.
-Mostmár jó ez így. Együk meg ezt! – Jaehyo szedett is elő tányérokat, a pizzát is kivette és szépen megterített. – KAJA – ordítozott. Mindenki leült egy székre és elkezdtünk falatozni.
-Én… azthiszem inkább most elmegyek, lezuhanyzok. – Zico otthagyta szinte az egész szeletet és kiment a fürdőbe. Hát talán lehet jobb lenne nekem is abbahagyni. Szépen mondva: rossz. Ételre nem szabad ilyet mondani, de hát… erre muszáj!
Elnézést kértem mindenkitől, otthagytam a kaját és bementem a szobánkba. Átöltöztem pizsamára. --Ma már nem fürdök… Elfáradtam, semmi kedvem. – suttogtam magamnak miközben kerestem a kamerámat.
-Ezt keresed? – toppant be Zico immárom pizsiben, a kamerámat a kezében tartva.
-Köszi. – mosolyogtam. Újra elkezdtem a videónaplómat, sétalgattam a szobánkban és csak beszéltem, beszéltem és beszéltem.
-MC Kyung! Szeretnék én is mesélni a kamerának. – hívott oda Zico. Beültem mellé az ágyba, ő megfogta a kamerát és maga felé fordította. – Mától, hivatalosan, Kyung a barátom. – és megcsókolt. Kicsit lesokkolódtam, de végre magaménak érezhettem puha ajkait. Ő nem erőltetett semmit, de én mélyítettem a csókot. Mostmár biztosan tudom az igazi érzéseimet.
Levegő hiányában el kellett válnunk egymástól.
-Ez életem legszebb napja. – súgtam szinte már a szájába, majd adtam neki egy puszit.

Zico

Kifizettünk mindent és visszaértünk az autóinkhoz. Ezúttal Jihoon ment Taeillel, Kyung pedig velem. Beszálltunk és rögtön elkezdett videózni. Beszélt a kamerának meg hasonlók, de ha nem tudnám, hogy ő Park Kyung akkor hülyének nézném, így –hogy tudom ki ő- nem nézem annak. De akármennyire is bolond én imádom. Senki nem értené meg mit is érzek iránta, talán maga Kyung.
-Zico-ah! Mondj valamit a kamerába. Mit gondolsz, hogy fogunk a mai Just Jam-en szerepelni? – zökkentett ki hatalmas autóvezető-elmélkedésemből.
-Kyung cica… vezetek nemlátod? De tuti jól! – gyorsan válaszoltam neki, mielőtt még hisztizne. Vissza is fordult a kamerához.
-Zico most éppen nem bőbeszédű, de azért köszönjük neki. De hallottátok? Cicának szólított… egy igazi vadmacska vagyok! – ezt nembírtam felfogni. Egy kamerának beszél, hogy ő mennyire vadmacska. Egy ilyennel lakok együtt. Haza is értünk hamar mind a 4-en, de Minhyuk, Jaehyo és Ukwon sehol sem volt.

Ukwon

Felébredtem, de a szobánkban már senki nem volt. Kimentem és csak Jaehyo és Minhyuk hyungot láttam, amint a konyhában beszélgetnek.
-Hol vannak a többiek? – nem is köszöntem nekik, rögtön ezzel a kérdéssel nyitottam.
-Neked is jóreggelt Ukwon! – kacsint rám Jaehyo. Csak nem a tegnap estére célozgat?  
-Szerintem elmentek vásárolni… Ugyanis SEMMI kajak nincs itthon. – adott végre egy normális választ B-bomb.
-Jóreggelt hyung, jóreggelt másik hyung. ÉS köszönöm a választ. – már-már hangosan nevettem de még mindig csak kuncogásnak mondanám.
-Én nagyon éhes vagyok… - kiáltozott Jaehyo.
-Menjünk már el valahova enni! – okos ötlet volt ez B-bombtól.
-Valakinek milyen jó ötletei vannak… Mi ütött beléd Minhyuk? – viccelődött Jaehyo.
-Csak…álmodtam…valamit…és…nem szeretnél arra a szintre süllyedni. – csöndben hallgattam még egy darabig ezt a tartalmas beszélgetésüket, még végre el nem jutottak addig, hogy öltözzünk fel és induljunk el egy étterembe. Jaehyora kellett a legtöbbet várni mire elkészülődött. Végül el tudtunk indulni egy közeli étterembe. Meg is kajáltunk rendesen – már amennyi a maradék pénzből kifért- és mire hazaértünk már otthon volt mindenki.

Kyung

A délután további része gyorsan eltel, videózgattam mindenkit, elhülyültünk kivéve Zico. Ő az estére készült. Igaz, ő több dologgal lép fel, mint én, de azért nem kéne mindig a munkán járnia az agyának. Nekünk a mókázáson is jár.
-Indulhatunk? – kérdezte Taeil. Ő visz ki minket a helyszínre, mert meg is akarja nézni.
-Már kéne… - elköszöntünk a többiektől és kitrappoltunk a kocsihoz. Én vittem a kamerát is, mert majd a színpadon akarok készíteni egy felvételt. Örökké emlékezni akarok ilyenekre.

Utolsó pillanatokban megérkeztünk, szokásunkhoz híven. Beültünk a háttérbe és vártuk a sorunkat. Jöjjön már Zico…
-Woo Jiho! – bemondták a nevét, kiment és elkezdett rappelni. Imádom amikor így beleéli magát. Valóságos transzba volt esve. Már megint miket beszélsz Kyung? Én is sorra következtem. Együtt nagyon jó párt alkottunk, ilyen helyzetekben. Ezt mindenki tudja.

A Close My Eyes-nél elővettem a kamerát és videóztam a közönséget, Zicot, majd magunkat. A végén mindenki ott sikoltozott, én pedig magam felé fordítottam a készüléket és cukiskodtam önmagamnak. Zico bepózolt szintén velem és egy hirtelen pillanatban adott az arcomra egy puszit.

Zico

Megcsörrent a telefonom. Kyung keres. Na vajon mit akarhat…
-Igen? – szóltam bele.
-HATALMAS SZÜKSÉG LENNE RÁD!
-Köszönni luxus mostanság Kyung drága? De egyébként mondd… - előre félek mit szeretne.
-Hát… tudod… elmentünk vásárolni… és… otthon maradt a pénz.
-És ehhez nekem mi közöm?
-Öö… nem hoznád ki nekünk a pénzt? – hallottam a hangját, hogy szégyelli magát.
-Komolyan? Mindegy elviszem, de hol vagy/vagytok most? – tudom, hogy úgysem egyedül ment.  Egyedül nem lenne kedve sehova messzire sem menni.
-A Tescoban vagyok Taeil hyunggal. – szóval Taeil. Nem tudom miért nem engem kért meg , hogy menjek vele. Végre egy alkalom amikor úgymond „kettesben” lehetnénk, de nem. Kibírom az esti Just Jamig.
-Lehet nem egyedül megyek. – valahogy csak féltékennyé kell tennem. Igaz, önmagának sosem fogja beismerni, hogy bejövök neki, de egy idő után rá fog jönni minden valós érzésére.
-Nembaj, de hozz pénzt mindenképpen! Várunk~ - és lecsapta a telefont. Komolyan aztmondta várunk? Kimentem a nappaliba és elkiáltottam magam.
-Ki akar Tescoba menni? – P.O rögtön ki jött a szobájából.
-Én!ÉN!!ÉÉN!! – ugrándozott mellettem, mint egy kisgyerek.
-Jó jó. Akkor menjünk! – szerencsére Jihoon is már fel volt öltözve, úgyhogy gyorsan el tudtunk indulni. Egészen addig azt hallgattam, hogy „Taeil hyung így” „Taeil hyung úgy” amíg meg nem érkeztünk. A parkolóban bolyongtunk egy kicsit, mert nem találtuk Kyungot és Taeilt.
-Hyung…biztos jó helyre jöttünk? – kicsit kételdeve kérdezte. Nem tudom, de ennyire kell félni tőlem? Nem volt elég az a sok Hello Kitty, hogy enyhítse azt a ridegséget ami körülöttem ÁLLÍTÓLAG van?
-Tuti! Kyunggie mondta!
-Lehet csak átvert minket… Minek kéne nekünk idejönni?
-Hoztunk nekik pénzt, mert nem volt náluk. – végre feladta a győzködést. Úgy döntöttünk bemegyünk és megkeressük őket. Hatalmas tömeg volt odabent, mint ami általában a Tescoban szokott lenni. Körülnéztünk a külső boltokban, de semmi.
-Na jó feladom! Felhívom Taeilt. – szólt oda nekem P.O. El is kezdte hívni.
-Mondd neki, hogy mi itt vagyunk kint. –súgtam még gyorsan.
-Ittvagyunk hyung… Igen én is jöttem. Okééés, megyünk. – elrakta a telefonját és rámmosolygott.
-Mitmondott?
-Menjünk az újságos részhez.
-De miért vagy ilyen boldog?
-Ja, mert aztmondta, hogy örül hogy én is jöttem. – és úgy kezdett el viselkedni, mint egy rajongó. Talán ők is NAGYON NAGYON jóban vannak?
-ZIACOOO~ JIHOOON~ - kiáltozott Kyung a távolból. Végül megtaláltuk egymást. – Hoztátok a pénzt? – kérdezte a mi kis uborkánk.
-Persze. – válaszolt P.O. – De mehetnénk végre vásárolni? – megint úgy viselkedett, mint egy kisgyerek.
-Igen,VÉGRE. – majd mindannyian elindultunk. Vettünk ezt-azt, kaját, játékot. Taeil ajánlására vettem egy Hello Kitty-s papucsot, Kyunggal pedig úgy döntöttünk videónaplóba kezdünk.