Zico

Megcsörrent a telefonom. Kyung keres. Na vajon mit akarhat…
-Igen? – szóltam bele.
-HATALMAS SZÜKSÉG LENNE RÁD!
-Köszönni luxus mostanság Kyung drága? De egyébként mondd… - előre félek mit szeretne.
-Hát… tudod… elmentünk vásárolni… és… otthon maradt a pénz.
-És ehhez nekem mi közöm?
-Öö… nem hoznád ki nekünk a pénzt? – hallottam a hangját, hogy szégyelli magát.
-Komolyan? Mindegy elviszem, de hol vagy/vagytok most? – tudom, hogy úgysem egyedül ment.  Egyedül nem lenne kedve sehova messzire sem menni.
-A Tescoban vagyok Taeil hyunggal. – szóval Taeil. Nem tudom miért nem engem kért meg , hogy menjek vele. Végre egy alkalom amikor úgymond „kettesben” lehetnénk, de nem. Kibírom az esti Just Jamig.
-Lehet nem egyedül megyek. – valahogy csak féltékennyé kell tennem. Igaz, önmagának sosem fogja beismerni, hogy bejövök neki, de egy idő után rá fog jönni minden valós érzésére.
-Nembaj, de hozz pénzt mindenképpen! Várunk~ - és lecsapta a telefont. Komolyan aztmondta várunk? Kimentem a nappaliba és elkiáltottam magam.
-Ki akar Tescoba menni? – P.O rögtön ki jött a szobájából.
-Én!ÉN!!ÉÉN!! – ugrándozott mellettem, mint egy kisgyerek.
-Jó jó. Akkor menjünk! – szerencsére Jihoon is már fel volt öltözve, úgyhogy gyorsan el tudtunk indulni. Egészen addig azt hallgattam, hogy „Taeil hyung így” „Taeil hyung úgy” amíg meg nem érkeztünk. A parkolóban bolyongtunk egy kicsit, mert nem találtuk Kyungot és Taeilt.
-Hyung…biztos jó helyre jöttünk? – kicsit kételdeve kérdezte. Nem tudom, de ennyire kell félni tőlem? Nem volt elég az a sok Hello Kitty, hogy enyhítse azt a ridegséget ami körülöttem ÁLLÍTÓLAG van?
-Tuti! Kyunggie mondta!
-Lehet csak átvert minket… Minek kéne nekünk idejönni?
-Hoztunk nekik pénzt, mert nem volt náluk. – végre feladta a győzködést. Úgy döntöttünk bemegyünk és megkeressük őket. Hatalmas tömeg volt odabent, mint ami általában a Tescoban szokott lenni. Körülnéztünk a külső boltokban, de semmi.
-Na jó feladom! Felhívom Taeilt. – szólt oda nekem P.O. El is kezdte hívni.
-Mondd neki, hogy mi itt vagyunk kint. –súgtam még gyorsan.
-Ittvagyunk hyung… Igen én is jöttem. Okééés, megyünk. – elrakta a telefonját és rámmosolygott.
-Mitmondott?
-Menjünk az újságos részhez.
-De miért vagy ilyen boldog?
-Ja, mert aztmondta, hogy örül hogy én is jöttem. – és úgy kezdett el viselkedni, mint egy rajongó. Talán ők is NAGYON NAGYON jóban vannak?
-ZIACOOO~ JIHOOON~ - kiáltozott Kyung a távolból. Végül megtaláltuk egymást. – Hoztátok a pénzt? – kérdezte a mi kis uborkánk.
-Persze. – válaszolt P.O. – De mehetnénk végre vásárolni? – megint úgy viselkedett, mint egy kisgyerek.
-Igen,VÉGRE. – majd mindannyian elindultunk. Vettünk ezt-azt, kaját, játékot. Taeil ajánlására vettem egy Hello Kitty-s papucsot, Kyunggal pedig úgy döntöttünk videónaplóba kezdünk.