Kyung

Nagyon zavarba jöttem, de gyorsan folytattam a vigyorgást, majd odasúgtam Ziconak, hogy ezt még otthon megbeszéljük.

Zico

Nemtudtam, hogy jó ötlet lesz-e, de ezért csak nem utál meg. Sőt, mivel azt is mondta, hogy  ’majd otthon megbeszéljük’ akkor tuti valami jó dolgot akar nekem mondani.

Végeztünk a színpadon, kimentünk, beültünk a kocsiba mind a hárman.
-Nincs szükségünk semmi kajára vagy hasonlóra ugye? – fordult hátra Taeil.
-Nekem nincs. – szólt Kyung, aztán én is mondtam neki, hogy nekem sem kell semmi.

Kyung

Zico… nemtudom mit kezdjek veled. Mert én nem vagyok buzi… Nem… NEM. De amikor Zicoval vagyok, akkor más vagyok. Lehet, hogy mégis? Azthiszem… igen. Én szeretem őt.

-Na hogy ment? – jött oda hozzám P.O. Ilyenkor olyan aranyosan mosolyog, hogy megtudnám zabálni.
-Nagyon jók voltunk. Park Kyungnak minden simán megy. – erre a mondatra már hallottam, hogy Jiho is felnevet. A ma estém remélem jó lesz ezek után.
-Nem eszünk valamit? – kérdeztem a fiúkat. Mondjuk én mindenképpen eszek. Körübelül mióta elindultunk itthonról azóta csak a kaján jár az eszem. Meg Zicon.
-Én kurvára enni akarok valami. – röhögött Jaehyo. Engem kicsit zavar, hogy ennyit káromkodik. Csúnya dolog az ilyen.
Mi ketten ki is mentünk a konyhába és beraktuk a mikróba a fagyasztott pizzát.
-És mi lesz a kaja? – jött oda Minhyuk.
-Pizza. – válaszoltam.
-Ti a pizzát mikróban melegítitek? – nagyon meglepődött, de mi is. Nem néztünk rá a dobozra, csak beraktuk a mikróban, gondolva ’úgyis jó lesz’. Hát… tévedtünk. Így elvileg nem szabadna, de nem írják, hogy bármi baja is lehetne tőle az embernek.
-Mostmár jó ez így. Együk meg ezt! – Jaehyo szedett is elő tányérokat, a pizzát is kivette és szépen megterített. – KAJA – ordítozott. Mindenki leült egy székre és elkezdtünk falatozni.
-Én… azthiszem inkább most elmegyek, lezuhanyzok. – Zico otthagyta szinte az egész szeletet és kiment a fürdőbe. Hát talán lehet jobb lenne nekem is abbahagyni. Szépen mondva: rossz. Ételre nem szabad ilyet mondani, de hát… erre muszáj!
Elnézést kértem mindenkitől, otthagytam a kaját és bementem a szobánkba. Átöltöztem pizsamára. --Ma már nem fürdök… Elfáradtam, semmi kedvem. – suttogtam magamnak miközben kerestem a kamerámat.
-Ezt keresed? – toppant be Zico immárom pizsiben, a kamerámat a kezében tartva.
-Köszi. – mosolyogtam. Újra elkezdtem a videónaplómat, sétalgattam a szobánkban és csak beszéltem, beszéltem és beszéltem.
-MC Kyung! Szeretnék én is mesélni a kamerának. – hívott oda Zico. Beültem mellé az ágyba, ő megfogta a kamerát és maga felé fordította. – Mától, hivatalosan, Kyung a barátom. – és megcsókolt. Kicsit lesokkolódtam, de végre magaménak érezhettem puha ajkait. Ő nem erőltetett semmit, de én mélyítettem a csókot. Mostmár biztosan tudom az igazi érzéseimet.
Levegő hiányában el kellett válnunk egymástól.
-Ez életem legszebb napja. – súgtam szinte már a szájába, majd adtam neki egy puszit.