8.rész~
2013. február 21., csütörtök | 9:45 | 0 comments
Kyung
Szemeim megteltek könnyel. Nem hiszem el, hogy tényleg csak ennyire kellettem. Kicsordult egy
könnycsepp.
-CSAK VICCELTEM. Szerinted miért csókoltalak meg az előbb? Én nem olyan vagyok… - és hisztérikusan elkezdett rajtam nevetni.
-Nem vicces te köcsög faszfej! – elkezdtem nevetve bőgni és törölgettem az arcom. Menni akartam a mosdóba megmosni az arcom, de Jiho hátulról átkarolt és a fülemhez hajolt.
-Én így mutatom ki a szeretetem. – és megint megpuszilta az arcom. Imádom őt, bármennyire is mondtam rá olyan nevezőket amiket nem kéne.
-CSAK VICCELTEM. Szerinted miért csókoltalak meg az előbb? Én nem olyan vagyok… - és hisztérikusan elkezdett rajtam nevetni.
-Nem vicces te köcsög faszfej! – elkezdtem nevetve bőgni és törölgettem az arcom. Menni akartam a mosdóba megmosni az arcom, de Jiho hátulról átkarolt és a fülemhez hajolt.
-Én így mutatom ki a szeretetem. – és megint megpuszilta az arcom. Imádom őt, bármennyire is mondtam rá olyan nevezőket amiket nem kéne.
Taeil
Nem szeretem ha a fiúk
ilyenekről beszélnek evés közben. Lehet én vagyok a legidősebb, de ez akkor is
sok. P.O-val kivonultunk a nappaliba, mert ő az egyetlen normális mind
közül. Ezt nem arra értem, hogy a többieket nem szeretem, csak ő normálisabb
ilyen értelemben. Ráadásul szereti a halaim…
-Hyung… - zavarta meg elmélkedésem.
-Hm?
-Tudod… nekem te olyan jó barátom vagy. Csak szeretném… ha tudnád… hogy köszönök mindent amit valaha tettél értem. – fogalmam sincs miért most mondta ezt nekem. És azt sem tudom mit köszönget nekem. Tudja, hogy bármiben szívesen segítek. – Csak azért mondtam most… mert tudod… holnap után ki kell innen költözni. – most már értem. Teljesen elfelejtettem.
-Utána ugyanúgy fogunk találkozni! Ez nem a vég. Egyébként ezt nem kell köszönni – és megöleltem. Ez több volt, mint egy baráti ölelés.
-Hyung… - zavarta meg elmélkedésem.
-Hm?
-Tudod… nekem te olyan jó barátom vagy. Csak szeretném… ha tudnád… hogy köszönök mindent amit valaha tettél értem. – fogalmam sincs miért most mondta ezt nekem. És azt sem tudom mit köszönget nekem. Tudja, hogy bármiben szívesen segítek. – Csak azért mondtam most… mert tudod… holnap után ki kell innen költözni. – most már értem. Teljesen elfelejtettem.
-Utána ugyanúgy fogunk találkozni! Ez nem a vég. Egyébként ezt nem kell köszönni – és megöleltem. Ez több volt, mint egy baráti ölelés.
B-bomb
Jaehyo is elbaktatott valahova. Rám maradt a mosogatás.
Miután végeztem körülnéztem a házban. Kim Yukwon hol vagy? Bementem a szobánkba.
-Ukwon, itt vagy? – kiáltottam.
-Nem. – teljesen komoly hangja volt. Mi baja lehet? Végül megpillantottam őt, ahogyan felül az ágyon. Kidolgozott felsőtestét nem takarta semmi. Direkt csinálja? – Hogy nem vettél észre?
-Olyan hirtelen jöttem. Bocsánat! – remélem azért érezte az iróniát. Csak legyintett egyet és visszafeküdt. Nem tudom magam továbbra is visszatartani. Elindultam felé. Még egyszer végig gondoltam mit akarok és biztosan akarom-e. Akarom! Erre várok mióta… Kwonnie is felfigyelt arra, hogy lassan lépkedek oda hozzá és újra felült.
-Tudom mit akarsz. – és egy csábos félmosolyra húzta a száját. Rátérdeltem az ágy szélére, megfogtam Ukwon nyakát. Elkezdtem magamhoz húzni, de megálltam, mikor már csak pár centi választott el minket.
-Biztosan akarod? – kérdeztem.
-Egy kérésem van… Jaehyo hagy szálljon be! – és belépett az ajtón Jaehyo. Sokkolt ez a kijelentése, de hát én is aztmondtam ’ engem nem zavarna ha a jövőben hárman alkotnánk ’egy párt’’.
Miután végeztem körülnéztem a házban. Kim Yukwon hol vagy? Bementem a szobánkba.
-Ukwon, itt vagy? – kiáltottam.
-Nem. – teljesen komoly hangja volt. Mi baja lehet? Végül megpillantottam őt, ahogyan felül az ágyon. Kidolgozott felsőtestét nem takarta semmi. Direkt csinálja? – Hogy nem vettél észre?
-Olyan hirtelen jöttem. Bocsánat! – remélem azért érezte az iróniát. Csak legyintett egyet és visszafeküdt. Nem tudom magam továbbra is visszatartani. Elindultam felé. Még egyszer végig gondoltam mit akarok és biztosan akarom-e. Akarom! Erre várok mióta… Kwonnie is felfigyelt arra, hogy lassan lépkedek oda hozzá és újra felült.
-Tudom mit akarsz. – és egy csábos félmosolyra húzta a száját. Rátérdeltem az ágy szélére, megfogtam Ukwon nyakát. Elkezdtem magamhoz húzni, de megálltam, mikor már csak pár centi választott el minket.
-Biztosan akarod? – kérdeztem.
-Egy kérésem van… Jaehyo hagy szálljon be! – és belépett az ajtón Jaehyo. Sokkolt ez a kijelentése, de hát én is aztmondtam ’ engem nem zavarna ha a jövőben hárman alkotnánk ’egy párt’’.
Címkék: 8.rész
