-Hé Kyung! Nem jössz te is szeánszozni? – kérdezte Ukwon.
-Már megint szeánszoztok? - illetődötten mondtam, mintha nemtudnám, hogy úgyis igen lesz a válasz.
-Szerintem ez alatt a pár év alatt igazán hozzá szokhattál volna, hogy minden szerdán szeánszot tartunk. – nevetett Kwonnie.
-Jól van na! – nevettem vele együtt én is.  – De akkor el ne kezdjétek nélkülem!
-Rendben, siess és vetkőzz le. – és már ki is ment a szobából . Gyorsan levetettem minden ruhám és kiszaladtam a nappaliba. Hirtelen tiszta víznek éreztem magam. Ekkor minden elsötétült és egy hangot hallottam ami a nevemen szólítgatott. Kinyitottam a szemem és Zico állt előttem egy kancsóval a kezében.
- Végre felébredtél! Hallottam, hogy megint valami szeánszról álmodtál… - szóval akkor csak álmodtam az egészet. Ez már kezd ijesztővé válni, hogy ilyeneket álmodok. Valami nincs rendben.
- Uhm..Köszi, hogy felébresztettél. – makogtam neki oda. – Várj! Milyen nap van ma? És mennyi most az idő? – még mielőtt elment feltettem neki a kérdéseket.
- Azthiszem ma kedd van… Meg olyan fél 7 körül van, szóval haladj, mert mindjárt kezdődik a híradó. – nem igazán figyeltem arra mit mondott. Olyan aranyos arca van, hogy csak arra tudtam figyelni. Várjunk…mi van velem? Kyung verd ki a fejedből ezeket a gondolatokat! Nem szabad ilyenre gondolnod!